Adott életkorra vonatkoztatott gyakorlatok

Sziasztok!

Kezdem egyre jobban érezni, hogy a rendszeresnek gondolt témafejtegetést annyira azért nem is egyszerű kivitelezni...pláne, hogy itt a főszezon!

A fejlődés hatékonysága nagyban függ attól, hogy milyen gyakorlatokat végzel, és milyen gyakran. Az életkortól függő Optimist gyakorlatok bejegyzés célja, hogy minden kor- és tudásszinten lévő vitorlázó számára megfelelő gyakorlási útmutatást nyújtson. Ebben a cikkben arról írok, hogy mely feladatok segítik a legjobban a kezdő, ifjúsági és haladó vitorlázók fejlődését és mik azok a tipikus hibák, amelyeket elkerülhetsz.

Most hogy véget ért a tavaszi időszak és ezáltal a VB/EB válogatók sora, lassan lehet az újabb csúcsversenyre felkészülni. Ez a magyar opésok többségének a Magyar Bajnokságot (OB) jelenti. Naptártervezésről, csúcsidőszakokról részletesebben az előző bejegyzésben írtam…itt.

A következő pár hónapban talán az edzésekre is több idő juthat, mint eddig, mert alapvetően amúgy is kevés tavaszi hétvégék a versenyek révén jobban foglaltak, mint nyáron. Továbbá nyáron természetesen a hétköznapok is jobban rendelkezésre állnak.

A tavaszi időszak tapasztalatait elemezve lehet a felkészülést megtervezni az OB-ig. Jellemzően hajóvezetési készséget és egyes stratégiai elemeket érdemes fejleszteni, illetve begyakorolni.
Az optimistes időszakot életkor alapján fázisokra lehet osztani. Mindegyik fázisnak megvan a maga specialitása, hogy mi az, amit fejleszteni kell ahhoz, hogy az adott versenyző elérje a nemzetközi szintet.

A fázisok:
- 8-10 éves kor; táborozás utáni időszak; alapismeretek mélyítése
- 10-13 éves kor; hajóvezetési készség nemzetközi szintre való emelése, versenyszabályok, stratégiai és mezőnystratégiai ismeretek mélyítése
- 13-15 éves kor; eredményes nemzetközi versenyzés

Ezek az életkor szerinti beosztások edzői tapasztalat alapján történtek. Természetesen azt, hogy ki, mit, mikor, hogyan fog tudni elsajátítani, értelemszerűen az adott egyén képességei, motivációja, fizikuma és az akarata fogják ténylegesen meghatározni.

Szeretek rendszerben haladni, de most a főszezonra való tekintettel kivételt teszek. Az első és a harmadik fázisnak a kifejtése majd egy későbbi bejegyzésben lesz. Ebből is adódik, hogy a mai gyakorlatokkal kapcsolatos téma, a 10-13 évesekről fog szólni. Ez az a kor, ahol tulajdonképpen rendkívül izgalmas dolgok történnek.

Ebben az életkorban a vitorlázás szinte összes területén tanulni és gyakorolni kell:

- felszerelés pontos beállítása
- hajókezelési képesség fejlesztése krajcban és bőszelben; kis-közepes- és erős szélben

- manőverek (mint pl. a tavaszi sokfordulós játék)
- hajóvezetés
- hullámvétel
- sebességkapcsolási technikák

- rajtolási technikák elsajátítása
- stratégiai ismeretek mélyítése (természetesen kis-közép- és erő szélben is)

- rajtnál
- krajcban
- bőszelezéskor

- szabályismeretek mélyítése
- állóképesség, koncentráció fejlesztése.

Számos teendő van és szinte a végtelenségig sorolhatóak. Jogos a kérdés, hogy mivel érdemes kezdeni?

Minden edzőnek megvan a maga gondolatmenete, ami mentén neveli a versenyzőket. Abban azonban alapvetően egyetértés van, hogy a versenyzőnek először legyen egy jó sebessége (és élessége), azaz egy stabil hajókezelési készsége. Ha ez adott, akkor már nagyjából lépést fog tudni tartani a mezőny többségével, tehát az ellenfelek közelében tud maradni. Ha már ott van, akkor lehet olyan taktikai/stratégiai döntéseket hozni, amivel eléjük tud kerülni, így ez az a pont, ahol érdemes a stratégiai gondolkodást fejleszteni.

Természetesen az egyes elsajátítandó részfeladatok jellemzően párhuzamosan vannak fejlesztve. Például ha egy edzésnapot veszünk, ahol nap folyamán a hajóvezetés van gyakorolva, majd a nap végén edzőfutamok vannak, akkor máris látható, hogy a hajóvezetés is volt gyakorolva, illetve a tanultak versenyszituációban is ki lettek próbálva. A próbafutamot meg ki lehet elemezni hajóvezetési szempont szerint is, illetve stratégiai döntések alapján is. Tehát a hajókezeléssel is és kisebb mértékben ugyan, de a stratégiai gondolkodással is lehetett foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy vízre menetel előtt a felszerelést is be kell állítani, így ebben is nap mint nap rutint szerez a versenyző.

Természetesen, ha fúj a szél és jó kis hullámzás van, akkor nem biztos, hogy érdemes mindenek felett a stratégiával foglalkozni, mert hajóvezetés szempontjából egyszerűen ki kell használni az erős szeles lehetőséget. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Balaton jellemzően kis szeles tó, ezért fennáll annak a veszélye, hogy a versenyzők túlzottan hozzászoknak a gyenge szeles hajókezeléshez. Ez akkor gond, amikor jön egy kicsit erősebb szél és a „megszokott” mozdulatok ellenére a hajó felborul, megmerül, megdől, túl gyorsan jön át a boom hauzoláskor, sok víz jön be krajcoláskor stb stb.

Tehát mindent a maga idejében, igaz némi átfedéssel, de szépen sorban meg kell tanulni.

Hajókezelési gyakorlatoknak számtalan típusa van. A lassan már klasszikusnak mondható motoros utáni felélesedés, leejtés, kifordulás az mindig jó, ha kéznél van. Ezeket persze mind lehet továbbgondolni és a versenyzőknek bemutatni.

Az átmozgató gyakorlatokat is mindig be lehet vetni, mint például a ketrecezést, a rabló-pandúr játékot, a fékezéses játékot, vagy épp a „stresskurs”-t.

Rajtgyakorlásra is bőven van feladat, az egyszerű rajttól fogva a „machine-gun” rajton keresztül a fordulásmentes rajton át egészen a zónás rajtig.

Ugyanígy a krajcolást, bőszelezést is „újra lehet csomagolni”, ami révén a versenyző érdeklődését folyamatosan fent lehet tartani.

Összegzés: érdemes jól kielemezni az elmúlt időszakot és ennek megfelelően megtervezni az elkövetkező pár hónapot az újabb csúcsversenyre való felkészülés során. Célszerű apró célokat kitűzni, mellyel egyúttal a versenyzőt motiválni is és fejleszteni is lehet.