Optimist rudazatok - 1

Sziasztok!

Úgy tűnik az előző bejegyzésben alábecsültem a pulai verseny indulói létszámát…3 helyett 4 csoport volt.  Bízom benne, hogy minden futamban a végsőkig küzdöttetek :)
(Amúgy a pulai verseny önmagában megér egy kis statisztikai elemzést. Végzek is egy kis kutatást…)

Viszont a mostani bejegyzésben egy kis technikai háttérinfót szeretnék adni az optimist rudazatokkal kapcsolatban.
Az őszi – tavaszi időszak mindig jó egy kis technikai tuningolásra, következő technikai szintre való ugrásra, vagy épp új mozdulatsorok elsajátítására. Igaz, ma már egy kicsit nehezebb a különböző időszakokat (felkészülés, válogatózás, főversenyek) egymástól elkülöníteni, hisz szorosan következik egyik a másikból (elég csak a naptárra nézni), de azért biztosan lehet találni pár hétvégét, ahol a különböző teszteléseket el lehet végezni.

Gondolom az senki előtt nem kérdés, hogy a vitorlázás technikai sport. Mindenki egyből fújja, hogy kell hozzá:
-        hajó
-        vitorla
-        rudazat,
és már lehet is menni a vízre. 10-20 évvel ezelőtt (lehet még ma is?) a legtöbben így gondoltak a vitorlázásra. Az évek alatt összegyűlt sok belföldi-külföldi tapasztalatnak hála ma már azért tudjuk, hogy egy kicsi kis eredmény eléréshez is kell még:
-        megfelelő mennyiségű edzésmunka
-        illetve az sem utolsó szempont, hogy ki az, aki ezt az egész dolgot a kezében tartja, vagyis a kormánynál ül. (Elég, ha csak pl. Vagelis előadására gondolunk: mérnök-művész beállítottság.)
-        (illetve még azért a ruházatról is lehet pár szót ejteni).

Érdekes tapasztalat, hogy a vitorlázással ismerkedők és tulajdonképpen aktív vitorlázók is az eredményesség szempontjából:
-        többet gondolnak a hajóról, mint ami van benne,
-        sokkal kevesebbet gondolnak a rudazatról, mint amekkora potenciál van benne
-        a vitorlát úgy általában helyén tudják kezelni, bár a működést némi misztikum övezi.

A megfelelő rudazat – vitorla kombinációban tényleg rengeteg lehetőség (sebesség, élesség) van. Jelenleg (nálunk) 9+1 különböző rudazatot lehet kapni. Ráadásul ez nem is az összes rudazat a különböző márkáktól. Ha a katalógusokat végignézem, akkor a három különböző gyártó (Optiparts, Optimax, Optimast) összesen 15 féle rudazatot kínál. Elvileg még van pár kisebb gyártó, akik kb. még 4-6 féle rudazatot kínálnak. Tehát 15-20 féle rudazatról beszélünk….a különböző márkák kombinálása nélkül! Lassan ez már a „bőség zavara” :) .

Persze ez azért nem mindig volt így. A ’80-as években, (pl. amikor az Eszes testvérek opéztak) az egykori Köfém dolgozóknak hála az opésok jellemzően magyar gyártású rudazatokkal vitorláztak.
Köfém: székesfehérvári gyár, mely könnyűfémekkel (pl. alumínium) foglalkozik. Számos akkori dolgozójuk volt vitorlázó is (pl.: Tóth Guszti, Németh Zoli), így a munka és a hobby összekapcsolásával születtek a különböző rudazatok, sólyakocsik, spiboomok stb stb.
Persze volt pár külföldi rudazat is, mint pl. az Optimax. Feltehetőleg az MKII-est használták az akkori élversenyzők, amit amúgy pár éve kivontak a forgalomból.

A ’90-es években még édesapám, Hodács Lajos is készített rudazatokat (szintén Köfémes segítséggel), illetve akkor már kaphatóak voltak a szlovák rudazatok is.
Csak szólok, hogy max. 2-3 féle rudazatvariációról beszélünk! Azért nem kell aggódni, ezek jó minőségű alumíniumok voltak.

Kb a ’90-es évek elejétől kezdték el használni a versenyzők az Optiparts rudazatokat, azok közül is először a Silver szettet, majd a Goldspars-t. A ’90-es évek végére, 2000-es évek elejére lett általánosabb az erősebb Blackgold szettekkel való vitorlázás. (Mára ezt is továbbfejlesztették és van 3 féle variációja.)
Persze idővel az Optimax rudazatcsaládból is választottak a versenyzők, igaz eleinte csak az MKII illetve az MKIII típusúak voltak használatban.
A legkeményebbnek kikiáltott rudazat, az Optimax MKIV 2007-ben jelent meg a piacon. Ha jól emlékezem, az első magyar használók: Péch Fanni és Vadnai Benji voltak..illetve Gyapjas Balázs.

Az idő előrehaladtával a gyártók által kínált termékpaletta bővült. Alapvetően a 30-45kg közötti versenyzőknek szánt rudazatokból van több, míg a 30kg alattiaknak és a 45kg felettieknek valamennyivel kevesebb rudazat áll rendelkezésre.
Bevallom őszintén, a jelenleg elérhető rudazatmennyiség már lassan nekem is nehezen tartható fejben, ezért készítettem egy összefoglaló táblázatot, amit most közkinccsé teszek.

A rudazatok között a különbség elsősorban a használt anyagban, a falvastagságban és az eloxálásban van. Ezek kombinációjával alakítanak ki egy-egy termékcsaládot; pl. erősebb anyag esetén – pár tizeddel kisebb falvastagságot használnak. Természetesen a gyártók nem találomra készítik a rudazatokat, hanem azokra is (hossz, átmérő stb) igen szigorú osztályszabály (CR 3.5-ös fejezet) vonatkozik.

A táblázatból is látszik, hogy az árbocok (igen, rövid „o” az aktuális helyesírási szabály szerint) mind 45mm átmérőjűek, míg a boomok 40-45-55mm-esek, igaz korában volt 32mm-es boom is.
Érdekes, hogy a gaffra nem kifejezetten koncentrálnak az emberek, pedig az átmérőt és a falvastagságot tekintve azok között is nagy különbség van.
Ma már szerencsére az eszközválasztási szemléletek szépen lassan, de pozitív irányba változóban vannak :) .

A rudazatok használatában (is) vannak divathullámok és a különböző teóriák is időről időre váltják egymást. Alapvetően két fő elmélet létezik:
-        ahogy nő a versenyző súlya és a fizikuma, úgy adnak neki keményebb rudazatot
-        a versenyzői súlyhoz képest egy kicsit rugalmasabb rudazat választása, hogy a vitorla hátsó éle „jobban” dolgozzon

Hogy melyik a jobb, abban nem szeretnék állást foglalni. Mindenki abban hisz, amiben szeretne és nem is biztos, hogy egy matematikai egyenlet alapján ki lehetne számolni, kinek mi a jó.
Már csak azért sem, mert egy rudazatválasztást több faktor is befolyásolja:
-        testsúly
-        fizikai állóképesség
-        hajóvezetési tudás/képesség
-        vitorlázott vízfelület (hullámzás)
-        vitorla szabása (hasassága, belépő él, radial v. keresztszabású stb.)

A döntéshozásban a rudazatokkal kapcsolatos tapasztalat is sokat számít!

Nekem személy szerint az első teóriára jellemző tapasztalataim vannak. Érdekesség képen nézzétek meg a csatolt képet. Roman kb 45kg súlyú versenyző és egy középerős rudazatot használt. Erős szeles edzésen feltűnő volt a rudazat túlzott görbülése és úgy gondoltam, hogy Roman ezáltal túl sok energiát…azaz sebességet és élességet veszít. Vagyis, véleményem szerint erősebb szélben fizikai erejéből adódó előnyt nem tudta kellően kihasználni.

Majdnem 2 hónapig "győzködtem" a szülőket, hogy cseréljünk rudazatot. Természetesen több, inkább a második teóriát erősítő információt kaptak, ami tovább nehezítette a döntést. Végül csak beraktunk Romannak egy erősebb rudazatot (Optimast Black) …és láss csodát! Továbbra is bírja az erős szelet, igaz többet kell dolgoznia, de megnőtt a sebessége. (A váltást nehezítette, hogy ugye mindez szezon közben volt…nem pedig ősszel-tavasszal.)
Az új boom és a gaff szemmel láthatóan is erősebb (kevésbé „görbül”) az előzőhöz képest, míg az árboc egy fokkal erősebb, miközben megtartotta a dinamikusságát is.
A képen a régi rudazatja látható.

Persze ez csak egy példa. Biztosan az ellenkezőjére is lehet helyzeteket találni. Sőt nekem is volt már csapaton belül olyan fiatalabb versenyzőm, akinek a megörökölt erős rudazata helyett lett egy puhább berakva, vagy épp csak egy boom, vagy gaff lett cserélve.

Mint azt feljebb írtam, a rudazatválasztásnál több faktort is illik figyelembe venni, így pl. Roman esetében sem cseréltünk volna, ha a fizikai felkészültsége és a hajókezelési technikája nem lett volna megfelelő szinten.

Összegzés: ma már számos rudazat áll a versenyzők rendelkezésére, így érdemes körültekintően, több tényezőt is figyelembe véve választani, pláne ha a cél egy magasabb szintű nemzetközi szereplés. A fejlődő fizikumú és technikai tudású versenyzőt komplett rudazat, vagy épp csak egy-egy elem cseréjével is lehet segíteni a kitűzött cél elérésében….mert a rudazatban több potenciál van, mint azt gondolnátok ;)