Infók az opés -IODA- pályáról


Sziasztok!

Mielőtt a ma már általánosan elterjedt IODA pályát boncolgatnám, úgy gondolom, hogy nem árt megnézni, hogy milyen pályatípusok vannak/voltak a korábbi években.

Segítség gyanánt csináltam pár, igen gyenge művészi kivitelezésű ábrát a különböző pályákról :) .

Az 1990-es évek elejéig/közepéig (belföldön/külföldön egyaránt) az első képen is látható hagyományos olimpiai háromszög pálya volt az elterjedt. (Sajnos azt nem tudom, hogy mikortól kezdték el használni.) Persze volt pár variáció belőle, mint pl. betétbója az opésoknak, vagy a rajt/célhajó az ugyanaz a hajó volt és a cirkáló szakasz felénél helyezkedett el. Így utólag visszagondolva ez egy remek pályatípus, csak sajnos bő egy óra felett volt egy-egy futam ideje…sőt a 1,5 óra sem volt ritka.
Ez a pálya összességében 3 krajc – 2 raum – 1 hátszeles szakaszból állt. Itt lenyomni egy rajt-cél győzelmet igazán nagy teljesítménynek számított! Három krajc szakaszon keresztül visszaverni az ellenfelek támadásait és megfelelő stratégiai döntéseket hozni, tényleg komoly művészet volt! Persze az is igaz, ha nem volt kezdeményező az üldöző boly, akkor nagyjából csak fogni kellett őket. Illetve, ha a versenyző a mezőny hátsó felében vitorlázott, akkor nem biztos, hogy ezek voltak a legizgalmasabb 1-1,5 órái. Talán ezen az élményen ma már sokat javít az, hogy a mai pályák max 50 percesek. Mindazonáltal a háromszögpálya egyik nagy előnye az volt, hogy egy kevésbé jó rajt után is lehetett azért javítani. Nem is keveset!

Az olimpiai háromszög pályát a az 1990-es évek elejétől/közepétől a trapéz pálya váltotta fel.
A trapéz pályák valamennyivel rövidebbek voltak, kb. 1 órásak. A külső és a belső tengelyek használata lehetővé tette, hogy a különböző hajóosztályok a versenyzés során jobban elkülönüljenek egymástól, mint a háromszög pályánál. Ugyanis, annak idején 4-5-6 hajóosztály rajtolt egymás után és használták egyszerre a pályát. Az optimistesek jellemzően a belső tengelyen tettek egy kört, majd utána mentek körbe az egész pályán.
Ez a pálya összességében 2 krajc – 2 hátszeles – 2 raum szakaszból állt.
Látható, hogy egyértelműen megnőtt a bőszeles szakaszok szerepe, tehát ennél a pályatípusnál már a krajc stratégia mellett a bőszeles hajóvezetésre is sokkal komolyabban oda kellett figyelni, mint a háromszög pályánál. Aki tudott és szeretett siklatni, hauzolni az igen sok hajót fel tudott még hozni, habár a mezőny eleje a második krajc után már csak minimálisan változott.

A trapéz pályák egyik variációja az optimistes IODA pálya. Természetesen a nemzetközi versenyeken, ahol nagyobb opés létszám volt, illetve csak opé indult, ezt a pályát használták, míg hazai versenyeken a fent említett típust. Apropó, kezdetben az IODA pályán még nem volt kapubója.
Az IODA pálya összességében 2 cirkáló – 1 raum – 1 hátszél szakaszból áll.
A magyar versenyeken használt trapéz pályákhoz képest, mint látható, az IODA pályán a krajc szakaszok ismét nagyobb hangsúlyt kaptak egy futam során. Továbbá a 45 perces pálya rövidsége miatt a rajtok rendkívül fontosak lettek, ugyanis a pálya jellegéből adódóan a rajt és az első krajc után (a raum szakaszt nem számítva) már csak hátszélben lehetett valamit javítani, illetve a befutó krajcban. Nyilván mindent a legutolsó krajc szakaszra hagyni nem a legbölcsebb, így tehát a futamot eleve jól kell elkezdeni. Ezért kell a jó rajt.

Tovább erősítve ezt a gondolatmenetet nézzük számokban az IODA pályát:
-        a pálya ajánlott hossza 45-50 perc
-        az ajánlott első krajc szakasz hossza 18-22 perc

Ez annyit jelent, hogy a futam egészét nézve a négy szakaszból egyetlen egy szakasz elvesz 38 – 48%-ot! Magyarul a futamnak, kis túlzással mondva, majdnem a fele vége van az első bójánál.

Tehát a „jó rajt fél győzelem” mondás ennél a pályatípusnál (is) eltörölhetetlen aranyigazság.

Tovább elemezve az IODA pályát, az egyes szakaszokra vonatkozóan az alábbi részcélokat lehet kitűzni:
-        egy jó rajt (tisztán, jó helyen, jó sebességgel)
-        hajósebességileg egy nagyon jó rajt utáni fázis; kb az első 50-100 méter igen fontos
-        stratégiailag jó megoldású krajc szakasz
-        majd egy biztonságra törekvő, figyelmes raum szakasz
-        stratégiailag egy igen erősen átfontolt hátszél szakasz + nagyfokú koncentráció a hajósebességre
-        végül, helyzettől függően egy biztonságra vagy támadásra koncentráló befutó krajc szakasz

A fenti szakasz-specifikus célokat:
-        pályatűzés módjától
-        szélerőtől
-        hullámzástól
-        ellenfelek felkészültségétől
-        versenyző pszichés állapotától
függően természetesen lehetne tovább részletezni.

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, hogy az eredeti IODA pálya is módosult, melyet elsősorban a nagy létszámú versenyek kezelhetősége miatt vezettek/vezetnek be. Korábban a befutó a raumbója magasságában volt. Ma már a nemzetközi versenyeken a befutó a rajtvonal magasságában van. Ebből az következik, hogy az egyetlen hátszél majdnem a duplájára nőtt, míg a befutó krajc szakasz jellemzően rövidült. Ebből az következik, hogy aki még hajókat szeretne felhozni, vagy épp egy biztonsági távolságot szeretne felépíteni közte és az ellenfelek között, annak bizony nagyon gyorsan neki kell állnia a bőszeles hajóvezetési technika csiszolásának. (Hogy ne legyen ez azért olyan egyszerű, így csak zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem, minimum három féle bőszeles stílust illik elsajátítani.)

A pálya egyes szakaszaira lebontott feladatok és a hozzá társuló mellékfeladatok, mint például szabályismeret, meteorológiai ismeretek, hajókezelési fortélyok stb stb. alkotják az edzők által vezetett edzések témáit, az elvégzendő feladatok sokaságát. Nyugalom, ezek elsajátítása évekig eltart. Épp ezért érdemes minden egyes edzéssel eltöltött napot hatékonyan kihasználni ;) .


Összegzés: néha azért érdemes nyugodtan végiggondolni, hogy milyen is az a pálya amin vitorláztok, és melyik szakasznál mire kell odafigyelni. Ha az egyes szakaszokra jellemző feladatokat jól oldjátok meg, akkor a várt eredmény biztosan nem fog elmaradni ;) .